1 hónapja történt. Pontosabban július 4-én, egy nappal azután, hogy Patrisah elhívott strandra... Sétálni mentünk. Hülyültünk ahogy szoktunk...
Én abban a városban nem ismertem senkit, csak Patrishát és a családját. Mindenki idegen volt. A barátnőm persze párszor leállt beszélgetni, én meg álltam, mint akinek csak a teste van ott, de a lelke nem.
Bementünk egy parkba.
- Úristen! Az ott Christian és Brady! - nézett rám Patrisah.
- Oda ne menj! Gyere erre! - mondtam és már húztam is magam után.
- Na gyere hát! Nem szólok hozzájuk úgyse, csak köszönök!
- Na jó...
Azonnal elindultunk a színes macskakővel lerakott járdán. Sárga és rózsaszín volt... Elég ízléstelenül nézett ki! Csak a lehullott gesztenyék tették elviselhetővé.
Amikor odaértünk a két fiú szeme megakadt rajtam. Nem ismertek. Én se őket.
Christianról már hallottam. Akkoriban még 'barátnője' volt, akit amúgy nem is szeretett, csak kellett neki egy nő. Bunkó paraszt! Gondoltam még akkor...
- Sziasztok! - köszöntek egyszerre, majd mi is.
- Voltál Jasonnél? - nézett Chris, Patrishára.
- Nem is mondtad hogy itt van! Miért nem szóltál? - csattant fel.
Hát igen. Patrisha barátja egy ideje elköltözött a városból, de mindig lejár Chrishez meg a többiekhez. A barátnőmnek akkor még Facebook-ja se volt. 1 hónappal ezelőtt...
Ezen még veszekedtek egy kicsit, majd felhozódott Chris barátnője, Sandy. Bevallotta, hogy őt nem is érdekli, hogy mi van szegény lánnyal. Hát igen, akkor még azt mondtam rá, hogy 'szegény lány'...
Elköszöntünk tőlük, majd tíz métert se mentünk, de Chris utánunk kiabált.
- Hé! Neked mi a neved? Szép lány vagy! - mondta, majd rágyújtott.
Így kezdődött az összes bonyodalom. Ennyivel. Nem kellett se több, se kevesebb.
- Sera, Serafina! - kiabáltam vissza.
Aztán már csak általános dolgokat kérdezett. Én csak nevettem, Patrisha pedig válaszolt. Mindenre.
- Van barátod?
- Nincs! - kiabáltam.
- Lehetek én?
- NEEEEEEM!
Hát igen, lekoppintottam a város legmenőbb srácát. Na, ki a menő? Jó, tudom, nem én...
Amikor hazaértünk elmeséltük mindenkinek, hogy mi történt és csak nevettek. Jól ismerik ezt a gyereket. Mindenki jó hírrel van róla a városban. Ja, csak csajozni nem tud szegény gyerek!
Még aznap találkoztunk Sandyvel, akit még a télen ismertem meg amikor itt jártam. Pont mikuláskor. Pókereztünk a mikulás csomaggal és mind a kettőjüktől elnyertem mindent. Muhahahahaaa! Csak akkor még nem Chrissel járt.
Elmondtam neki mindent. Nem vagyok bunkó, csak tudnia kell, hogy mit csinál az állítólagos barátja...
Így hát hárman folytattuk tovább utunkat! Egyenesen a suli felé, ahol ingyen wifi van!
Hátul mentünk be. Ráadásul egy kutyával voltunk.
"Nem mi választottuk a gengszter életet, a gengszter élet választott minket!"
Chris is ott volt egy másik sráccal. Már messziről kiszúrtuk a menő sapkájáról, így hát Sandyvel egymás mellé álltunk és úgy mentünk Patrisah mögött.
- Na melyik kell? Jobb vagy bal? - kiabált oda nekik Patrisah.
Mi inkább elmentünk a tornaterem felőli oldalba és ott hülyéskedtünk, ameddig Patrisah hozzájuk szegődött. Beszélgettek egy ideig, majd egyszer csak a kutya szaladni kezdett, Patrisah, Chris és az a srác pedig utána.
Kergették a kutyát egy ideig, majd mi ketten, elmentünk megkeresni. Nem találtuk a többieket, ezért amikor meglett a kis kedvenc, visszamentünk vele a suliba.
Pár perc múlva Patrisah fél lábon ugrált oda hozzánk.
- Mi történt? - kérdeztem aggódva.
- Semmi, Sera. Csak beleléptem valamibe és egy csomó tüske van a talpamban!
- Kell neked mezítláb futkározni! - ültünk le mellé.
Ameddig ápolgattuk Pattit visszatért a két jómadár. Ők csak ültek a biciklin. Rájuk se néztem, de azt láttam, hogy Chris végig engem figyelt és méregetett.
Amikor Patti jobban lett, ránk támaszkodott és úgy indultunk el hazafelé.
A nagy téren leültünk és megpróbáltuk kiszedni a tüskéket. Aztán ismét megjelentek körülbelül húsz méterre tőlünk. Patti és Sandy elkezdték őket oltogatni, én pedig csak csendben ültem. Mert minek szóljak be nekik? Nem is ismerem őket!
Aznap hazavittük Patrisaht és nagy nehezen kiszedte a tüskéit. Nehéz nap volt az a nap, de ez még mindig semmi...
Július 5., Vasárnap.
Egész nap otthon unatkoztunk. Nem volt kedvünk semmihez, meg amúgy nem is engedtek sehova, mert hőségriadó volt.
Csak délután mehettünk ki a parkba, ahol megismerkedtem Nya-val. Hárman ültünk a padon, amikor egyszer csak ismét Chris és Brady jött oda.
Tök normálisan elbeszélgettünk, a buszt amivel hazamentem volna, lekéstem.
Nem sokkal később megjelent Sandy.
- Ne szóljatok hozzá! - suttogta Chris.
Amikor odajött mindenkit megölelt, de nem szólt hozzá senki, ezért sértődötten elment. Hiába mondtuk neki, hogy csak hülyültünk... Na mindegy.
Mindenkitől elbúcsúzkodtam és indultam haza, Pattiékhoz, a cuccomért. Jó kis hétvége volt az! Akkor még nem gondoltam, hogy akivel találkozok most milyen pozícióban lesz az életemben...
Július 6., Hétfő
Sandyvel kibékültem és Chris be akart jelölni. Ő csak hárított, hogy nem is igaz... Féltékeny volt. Persze, Christian ezt tudta. Bejelöltem direkt, mert Sandy felidegesített és elkezdtünk beszélgetni.
Július 7., Kedd
Chris szakít Sandyvel.
Végülis megérdemelte. Mint később megtudtam, sosem ment oda hozzá és azt sem engedte, hogy Christian megfogja a kezét vagy bármi... Ki ez a szégyen?
De nem csak azért szakítottak... Még nem lövöm le, hogy miért!
Július 11., Szombat
Patrisah aznap felhívott Messengeren, Avery telefonjáról. Mindketten beszéltek mindenről. Folyton Chrisről kérdezgettek. Olyanokat hogy "járnál vele?" "tetszik amúgy?" és társaik. Persze, mindegyikre megmondtam az őszinte választ...
Csak egy dolgot nem tudtam... HOGY MINDVÉGIG OTT VOLT!
Egy ideje beszélgettünk már Chrissel és most lelövöm... azért is szakított Sandyvel, mert megtetszettem neki! Viszont nem ez volt a nyomós ok. Amúgy se szerették egymást! Mindkettőnek így lett a legjobb!
Aznap este is sokáig beszélgettünk Messengeren. Emlékszem, 22:06 perckor jött az az üzenet, amit sose felejtek el!
~ " Járnál velem? ♥ "
Egy hónapja. Pontosabban: 1 hónapja, 2 hete és 1 napja.
És erre a válaszom egy határozott "igen" volt...
♫~Emlékszem még júliusra...~♫
